• Magànyosan.

    Magànyosan.

    "Magányosan állok egy sötét szakadék szélén,
    becsukom a szemeimet és nem értem, hogy miért én.
    Hogy miért én tévedtem megint és miért lett csak egy emlék,
    ő, akiért feltételek nélkül bármit megtennék.

    Nincs már velem, de a hangját hallom bármerre is vagyok,
    ha rá gondolok felhők mögül a nap, újra felragyog.
    Megváltozik a világ, hogyha hallhatom, vagy láthatom,
    De ő már messze jár, és nincs, ki enyhítse a bánatom.

    Miért van tele hiánnyal a világom, ha nincsen itt,
    mi ez az érzés, ami minden fájdalmat felnagyít.
    Miért kínoz úgy az álom, mikor reggel nem találom,
    tévedtem, de sajnos tudom, most már hiába várom.

    Túl sötét lett a nappal és túl sötét az este is,
    a valóság túl szomorú az álomvilág meg hamis.
    Elfutnék az emlékek elől, de nincsen hova,
    hisz ő az, akit nem fogok elfelejteni soha.

    Messze járok tőled, senki nem kísér az utamon,
    ahol a múltba elveszett boldogságomat kutatom.
    Hisz hiányzik minden szó, minden érintés és mosoly,
    elengedtelek, de így a lelkem lett újra fogoly.

    Minden vágyam, minden tettem, minden szavam neked szól,
    de a kéréseimre most már a csend se válaszol.
    Csak egy sötét út van előttem, hamisságok mögé bújva,
    messze jársz, de egyszer talán rád találok újra."
    Ismeretlen..

    « Hiányzol nagyon.. »

  • Commentaires

    Aucun commentaire pour le moment

    Suivre le flux RSS des commentaires


    Ajouter un commentaire

    Nom / Pseudo :

    E-mail (facultatif) :

    Site Web (facultatif) :

    Commentaire :