• Magányosság erdejében

    Wass Albert:
    Magányosság erdejében

    Ez itt a magányosság erdeje.
    Itt én vagyok csak; én és valaki,
    valaki, akit nem is ismerek.
    És aki mégis, mégis elkísér
    akármeddig megyek.
    Valaki, akit mégsem ismerek.

    S van itt egy álmom: különösen szép,
    és különösen mégis fáj nekem:
    Valaki egyszer majd elémbe lép,
    és megfogja két tévelygő kezem,
    lecsókolja két könnyező szemem...
    Valaki majd az életembe lép,
    aki százszor több, mint az életem.
    Van itt egy álmom: különösen szép,
    és különösen, mégis fáj nekem...

    Ez itt a magányosság erdeje.
    Itt én vagyok csak, én és valaki,
    Valaki, akit nem ismerek,
    és akiről még tudnom sem szabad:

    Bár jobban szeretem, mint magamat.

    « Hiányzol nagyon.. »

  • Comments

    No comments yet

    Suivre le flux RSS des commentaires


    Add comment

    Name / User name:

    E-mail (optional):

    Website (optional):

    Comment: