• Szép idézetek..

    1

    "Azt kérded, ki az igazi, ki a valódi barát? Az, akinek megérted minden kimondott és hang nélküli szavát. Kinek szemébe nézve meglátod minden apró baját, kit csendesen megvigasztalsz, ha könny borítja arcát, ha ok nélkül bezárkózik, te átmászod hallgatása falát, kinek nem hagyod, hogy egyedül vívja kilátástalan harcát. Kinek villanásnyi mosolya, apró kis öröme elűzi minden bánatod, s köztetek nincs olyan, hogy alulmúlod őt, vagy túlszárnyalod. Kinek látványa szívedet és lelkedet melengeti, kivel jó a csend szavát hallgatni, s együtt merengeni. Kinek nem számít, mit vétesz, kis-e, vagy nagy hibát, kivel ha beszélhetsz, könnyebbé válik ez a nehéz világ. Az az igazi barát, kit szeretsz, tisztelsz, csodálsz, s ha választásra kerül sor, te szó nélkül mellé állsz. Az a barát, kinek egy kedves szava többet ér a világ összes, minden kincsénél. Az a barát, kinek öröme az örömöd, bánata a bánatod, kinek barátságát minden körülmény közt vállalod."

    2

    "Minden barátság azzal a homályos érzéssel kezdődik, hogy valahol már találkoztunk. Mintha régen testvérek lettünk volna. még inkább, mintha ikrek lettünk volna. S ezért a találkozás csak viszontlátás. Amikor az ember barátjától elszakad, tudja hogy ez a távozás csak látszat. Valahol együtt marad vele úgy, ahogy volt vele a találkozás előtt."

    3

    „Függönyét midőn leereszti, s egy csillagot tűz rá az este, ne feledd, van egy hű barátod, sorsa bármily távolra vesse.”
    4

    Talán nincs is olyan, hogy jó barát meg rossz barát - talán csak
    barátok vannak, olyanok, akik az ember mellett állnak, ha megsérül, és
    akik segítenek, hogy ne legyen olyan magányos. Talán értük mindig
    érdemes aggódni, reménykedni, őértük érdemes élni. Talán még meghalni
    is, ha úgy kell lennie. Nincsenek jó barátok. Nincsenek rossz barátok.
    Csak olyan emberek, akik házat építenek a szívedben."

    5
    alami érthetetlen kapcsolat van a barátság és a csillag között. Miért csillag a barát? És miért barát a csillag? Mert olyan távol van, és mégis bennem él? Mert az enyém, és mégis elérhetetlen? Mert az a tér, ahol találkozunk nem emberi, hanem kozmikus? Mert nem kíván tőlem és én sem kívánok tőle semmit? Csak azt, hogy legyen, és így, ahogy van; és ő van, és én vagyok, ez kettőnknek tökéletesen elég? Nem lehet rá válaszolni. Nem is kell. De, ha nem is lehet, barátom iránt mindig azt fogom érezni, hogy csillag, a világegyetemnek rám ragyogása."

    6

    "Az igaz barátok azok, akik a legközelebb állnak hozzánk.
    Az élet minden terén számíthatunk rájuk,
    Mellettünk vannak jóban, rosszban egyaránt.
    Ha bármi rosszat elkövetnek ellenünk,
    Nem tudunk rájuk haragudni.
    Mert a szívünk mélyén jól tudjuk,
    Hogy ők sosem bántanának meg szándékosan.
    Ezért ha ilyen eset mégis előfordul,
    Akkor szó nélkül meg tudunk nekik bocsátani."

    7

    „Számomra Te sosem leszel halott

    Mert lelkemben úgy ragyogsz, mint a csillagok.”

    8


    „Aki már elveszített olyasvalamit, amit elveszíthetetlennek gondolt, az rájön, hogy valójában már semmije sincs.”

    9

    „Még mindig gondolok rád

    Még mindig érzem ajkamon a szád

    Mi egy pár voltunk valaha,

    S olyan boldog voltam mint még soha

    Még nem fogtam fel, hogy nem, látlak többé…

    Hisz minden, ami velünk volt nem válhat köddé.

    A szívem mélyén tudom, hogy nem kaplak már vissza soha,

    De reménykedem, hogy nem így lesz, a sors nem lehet ilyen mostoha.

    Nagyon szeretlek még mindig, és így lesz egy a sírig.

    Talán jön más kit szeretni fogok,

    Hisz fiatal vagyok, egyedül maradni nem tudok

    De a szívemből téged ki sosem töröllek.

    Hisz te voltál az első szerelmem, és nevedet mélyen belém vésted!

    Ezzel a versel végleg búcsúzom tőled

    De azt tudnod kell senkit nem, fogok úgy szeretni, mint téged!”

    10


    „Megállt a szív, mely élni vágyott,

    pihen a kéz, mely dolgozni imádott,

    Egy csoda volt, ahogy éltél és miket szerettél,

    Nem haltál meg, csak álmodni mentél.

    Csak az hal meg, akit elfelejtenek,

    Örökké él, akit nagyon szerettek.”

    11

    „Őszi dal

    Elmentek már a madarak, a fecskék
    Csak mi maradtunk itt: én és az ősz.

    Szép álmomat a lelkemből kilesték
    Csapongó vágyaim, hogy visszajössz.


    De elmentél, veled a nyár, az álmok.
    Csak szél süvölt, és halál bolyong a berken.
    A hervadásban elmerülve állok,
    És fáj az ősz, a bánatom, a lelkem.

    Neked nagyon hideg volt itt az élet,
    Nem jött bíborral már az alkonyat.
    S megsemmisült sok délibáb-reményed
    Csillagtalan nagy éjszakák alatt.


    De érzem már: te vagy lelkemnek minden,
    S nem kérek tőled semmi, semmi mást,
    Csak jer vissza, s én rózsákkal behintem
    Körülötted az őszi hervadást.”
    12

    „Volt egyszer egy mese,

    Nem mondtuk el végig,

    Nem jutottunk el csak a közepéig.

    Beleszólt a végzet ebbe a mesébe,

    Mikor a legszebb volt, akkor hagytuk félbe.”

    13


    Mért van az, hogy véget ér az álom,
    S mi valóság volt többé nem találod.
    Egyedül vagy újra, nem ölel át senki,
    Pedig Te még tudnád Őt szeretni.
    Aztán jön egy másik, de Te meg se látod,
    Mert aki elment, még mindig visszavárod.
    Mért van az, hogy Neked nem sikerül semmi?
    Ő volt a mindened, s elengedted menni.
    Nem mentél utána, s nem mondtad, hogy várjon,
    S hagyod, hogy egy könnycsepp lefolyjon arcodon.
    De az idő múlik, s kit nem látsz már soha,
    Az halványul benned. De a sors mostoha,
    Hadba állítja, feltépi a sebet,
    Szíved megint lüktet, repülnél feléje.
    De ekkor egy kérdés villan az eszedbe:
    Mért van az, aki elment nem jön többé vissza?
    Csak az emlék marad, de az él mindörökre.

    14
    Gyötrődő fájdalom mi szívedet marja,
    Valami lelkedet nyugodni nem hagyja,
    Keserű gondolatok élnek fejedben,
    A fájdalom érzete kavarog lelkedben,
    Elveszett minden, végleg távozott,
    Szívedből a szeretet gyorsan távozott,
    Sötétség lepi el minden napodat,
    Egyre kínzóbb minden gondolat,
    A reménytelen még a lelkedet tépi,
    De szíved mélyen még titkon reméli,
    Hogy nem veszett el minden, van még miért élni,
    Megéri várni és továbbra is félni,
    Küzdj a végsőkig, ne add fel soha,
    Hiába is érnek kudarcok sora,
    Higgy a szívednek, s ne hallgass eszedre,
    S a remény fénye csillogjon szemedbe...”